Mi ösztönzött arra, hogy Magyarországra, pontosabban Szegedre gyere egyetemi tanulmányaidat folytatni?

Mindig is szerettem volna különböző helyeket látni Kínán kívül is, különösen Európát, hiszen ez a Bel Canto szülőhelye. Emellett érdekes módon úgy esett, hogy egy ismerősöm itt tanul, ezért szerettem volna én is idejönni.

A Bartók Béla Művészeti Karán eltöltött évek megfeleltek-e az eredeti elvárásaidnak?

Azt hiszem, messze túlszárnyalta az elvárásaimat és elképzeléseimet, különösen a második évben, amikor úgy éreztem, hogy hamarabb vége lett a tanévnek, mint én akartam volna – ettől egy kicsit csalódottnak is éreztem magam. Amellett, hogy rengeteget tanultam, újra megtaláltam az önbizalmamat az éneklésben, valamint feléledt a zene és az éneklés iránti erős érdeklődésem.

Ha tudnád, hogyan jellemeznéd az egyetemünkön eltöltött éveket?

Először is rendkívül hálás vagyok, hogy találkozhattam a tanárommal, Carolyn Zhanggal, aki végigvezetett a tanulmányaimon, és segített a gyorsabb beilleszkedésben.

A második évben nagyon nagy hálát éreztem, hogy ennyi kifejezetten türelmes tanárral találkozhattam. A mai napig hálás vagyok nekik, hiszen biztattak, és segítettek megtalálni az önbizalmamat a színpadi énekléshez. Köszönetet mondanék az osztályvezetőnek is, dr. prof. Temesi Máriának, aki ráébresztett a színpadon állás valódi fontosságára.

Őszintén szólva, imádom az iskola légkörét, a diákok nagyon keményen dolgoznak a szakmájuk fejlesztésén és motiváltak, ami engem is motivál a tanulásban és a fejlődésben. Életem első nagy versenyén is részt vehettem és második díjat nyertem.

Második évben volt szerencsém találkozni Pitti Katalinnal is, aki még inkább segített arra az elhatározásra jutni, hogy életem hivatása a zene lesz.

Végül: Számomra a zene társaság és megváltás egyben. Megmentett a kisebbrendűség és a középszerűség érzésétől, és életem végéig szeretni fogom.

Melyik élményedet/tapasztalatodat tudnád kiemelni a legemlékezetesebbként?

Számomra két dolog a legemlékezetesebb. Az első az volt, hogy részt vettem életem első nagy szólóversenyén, és második díjat nyertem. A második pedig, hogy a kedvenc kínai dalomat énekeltem az egyetemen, és kínai táncot adhattam elő. Emellett egy koncerten magyar dalt is énekeltem és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Büszke vagyok arra, hogy kínai vagyok. Büszke vagyok arra, hogy népszerűsítettem hazám kultúráját.

Ezen túlmenően hogyan jellemeznéd az egyetemünkön megszerzett szakmai tudásodat?

Szeretem az itteni énekléssel kapcsolatos szakokat és kurzusokat is, mint például Toronykoy Attila színpadi színjátszó tanfolyamát, amely rengeteg lehetőséget adott a színpadi éneklésre. Megtanultam a lehető legtöbbet kihozni a színpadi erőforrásokból az opera különböző szereplőinek értelmezéséhez.

Gyüdi Sándor jóvoltából szinte minden hónapban pár napig lehetőségem van megnézni a próbákat a Szegedi Operaházban, amire még nem volt példa. Nagyon értékelem ezt a lehetőséget!

Mit gondolsz, az itt megszerzett tudás mennyire fogja megalapozni szakmai jövődet a továbbiakban?

Természetesen, szilárd meggyőződésem. Továbbra is folytatom a szakmai ismeretek elsajátítását, hogy megalapozzam azt, amit a jövőben pedagógusként végezhetek.

Ajánlanád-e más külföldi hallgatóknak, hogy jöjjenek a Bartók Béla Művészeti Karra tanulni?

Természetesen igen! Sok barátom érkezett Kínából, akik a Bartók Béla Művészeti Karról kérdeztek.