Mi ösztönzött arra, hogy Magyarországra, pontosabban Szegedre gyere egyetemi tanulmányaidat folytatni?

16 éves voltam, amikor az iskolai zenekarommal körbejártam Magyarországot, és annyira magával ragadott a Duna szépsége, a magyar emberek melegsége és kedvessége, valamint a magyar zene egyedülállósága, hogy elhatároztam, hogy Magyarországra jövök zenét tanulni. Mivel kimondottan érzékeny vagyok az időjárásra, úgy döntöttem a szegedi napfényben fogom a tanulmányaimat megkezdeni. Az interneten böngészve bukkantam rá egy videóra Dr. Varga Laura előadásában és igazán fellelkesített a gondolat, hogy ettől a tanártól tanulhatok. Többek között ez is közrejátszott abban, hogy a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karára esett a választásom.

A Bartók Béla Művészeti Karán eltöltött évek megfeleltek-e az eredeti elvárásaidnak?

A Bartók Béla Művészeti Karon eltöltött éveket úgy jellemezném, mint amelyek sokkal „váratlanabbak” voltak, mint az eredeti elvárásaim. Mindenekelőtt a fuvolázás terén tanultam meg az alapvető technikákat és a játékmódszereket, és ami a legfontosabb, megtanultam a zene kifejezését, a másokkal való együttműködést és a zene sokféle fajtájának és korszakának megélését. Ugyanakkor ráéreztem a különböző kínai és magyarországi oktatási módokra, és számos játéklehetőséghez juthattam. Külföldön élve sok lelkes diákkal és tanárral találkoztam. Amikor problémám adódott, mind az engem tanító tanárok, mind az egyetemi hivatal munkatársai szívesen segítettek nekem. Még azok a tanárok is szívesen üdvözöltek és beszélgettek velem, akik még soha nem tanítottak. Ugyanakkor sok jó barátra tettem szert az egyetemen, különböző országokból. Külföldiként mindig azt éreztem, hogy gondoskodnak rólam. Néha, amikor olyan helyzetbe kerülök, hogy csak magyarul beszélnek a mellettem állók, tekintettel rám angolul is elmondják a mondandójukat. Ez még azokról a barátaimról is elmondható, akik nem jól beszélnek angolul, mégis igyekeznek kommunikálni velem és segíteni. A Bartók Béla Művészeti Karon eltöltött évek alatt tehát sok szép emléket szereztem.

Ha tudnád, hogyan jellemeznéd az egyetemünkön eltöltött éveket?

A Szegedi Tudományegyetemen eltöltött éveket „a nagy elsők” utazásaként jellemezném. Először is, ez volt az első alkalom, amikor elmentem otthonról és egyedül tanultam, így eleinte úgy éreztem, hogy sok volt a kellemetlenség és az ismeretlen helyzet. Másodszor, a Szegedi Tudományegyetemen találkoztam először külföldi barátokkal, először léptem fel az iskolai zenekarral ismeretlen országban, először tanultam meg gondoskodni magamról és először kezdtem el több dologgal foglalkozni. Szóval azt hiszem, ez az öt év alatt sokat fejlődtem. A sok „első” korszakában úgy vélem sok boldog és szomorú emlék is van egyaránt. Most nagyon hálás vagyok, hogy a Szegedi Tudományegyetemen tanulhattam, ami sok-sok tapasztalatot adott.

Melyik élményedet/tapasztalatodat tudnád kiemelni a legemlékezetesebbként?

Azt hiszem, a diplomakoncertem lenne az. Úgy gondolom nem lenne túlzás azt állítani, hogy erre a pillanatra készültem és tanultam a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karán töltött éveim alatt. Még inkább, mivel a járvány miatt elmaradt a BA hallgatói koncertem, így a mesterdiplomakoncert még többet jelentett számomra. A koncert nem csak az ötéves tanulmányaimat foglalta magában, hanem a tanáraimat a közönség soraiban, akik tanúi voltak a fejlődésemnek, s a barátaimat is, akikkel egyetemi pályafutásom során találkoztam, s, akik mind összegyűltek ebben a koncertteremben, hogy láthassák az előadásomat. Nagyon hálás vagyok azoknak a tanároknak és barátoknak, akikkel az elmúlt öt évben találkoztam, akik gazdagították életemet és emlékeimet. A mesterdiploma koncert pedig egy olyan esemény és egyben élmény volt, amely a számomra értékes embereket összehozta. Kétségtelen, hogy ez vált számomra a legemlékezetesebb élménnyé.

Ezen túlmenően hogyan jellemeznéd az egyetemünkön megszerzett szakmai tudásodat?

Azt hiszem, igazán professzionális fuvolajátékra tettem szert. Tanárnőm, Dr. Varga Laura rengeteg hasznos dologra tanított meg, többek között a zenei kifejezésmód, a hangszín élénkítése, a korszak különböző stílusainak és technikáinak alkalmazása. Az órákon kívül Laura koncerteket szervezett a diákoknak, hogy növelje a játékélményt, valamint a koncerteket követően kiemelte a hallgatók erősségeit és gyengeségeit, hogy tanulhassanak belőle és kijavíthassák, fejleszthessék az esetleges gyengeségeket. Ugyanakkor Klebniczki György zongorakísérőm sokat mesélt a repertoár egyes korszakainak stílusáról, jellemzőiről, valamint a zenekarban való játékról. Ezen túlmenően a kamarazene órákon mélyrehatóan megtanulhattam, hogyan kell ezekkel megfelelően dolgozni, és milyen részletekre kell különösen ügyelni egy repertoárdarabban. A legérdekesebbnek a zenekari próbákat tartottam és tartom most is, ahol karmesterünk arra koncentrált, hogy inkább modern magyar zeneszerzők műveit halhassa a szélesebb közönség, mint a népszerűbbek vagy és híresebb zeneszerzők darabjait, ennek eredményeként pedig rengeteg modern művet játszottunk, tele magyar zenei sajátosságokkal és olykor disszonáns elemekkel.

Mit gondolsz, az itt megszerzett tudás mennyire fogja megalapozni szakmai jövődet a továbbiakban?

Hogy őszinte legyek, nem sokat tudtam a zenéről és a fuvolázásról, mielőtt itt elkezdtem volna a tanulmányaimat, így a Szegedi Tudományegyetem tanárai, különösen Dr. Varga Laura fuvolatanárom adták zenei tanulmányaim alapját. Szóval szerintem nagyon fontos és hasznos volt, amit a Szegedi Tudományegyetemen tanultam.

Ajánlanád-e más külföldi hallgatóknak, hogy jöjjenek a Bartók Béla Művészeti Karra tanulni?

Ajánlanám külföldi hallgatóknak, igen. Először is biztosan nagyon nagy lendületet kapnak majd azon a szakterületen, amiben épp tanulnak. Érzékelhetik az eltérést (különbséget) a korábban tanultaktól, valamint tanítás módszereitől és módjától, emellett megtanulhatják a zene kifejezését. Másodszor, a Bartók Béla Művészeti Kar oktatói nagyon felelősségteljesek és türelmesek, így nagyon szívesen segítenek majd lépésről lépésre haladni nekik a továbbiakban is.