Kortárs magyar zene – CSONTVÁRY 2015

 

Mottó

„A koncert azért nagyon jó, mert élő dolog, sőt, az még örömtelibb, ha nemcsak egyszer, hanem másodszorra, vagy még többször eljátsszák a darabot. Ez egy nagyon nagy tanulmány a zeneszerzőnek, az élő előadás borzasztóan fontos. (…) egy előadás a közönség miatt is fontos. Mert ott és akkor mérem le igazán, hogy rendben van-e a darabom.” (Sáry József)

 

A Magyar Művészeti Akadémia rendezésében koncertsorozat közreműködője lesz a Szegedi Szimfonikus Zenekar. A hangverseny-sorozat műsorán kortárs magyar zeneszerzők Csontváry inspirációjára készült művei szerepelnek. Az alkotók – Kocsár Miklós, Nógrádi Péter, Tóth Péter, Kovács Zoltán és Dubrovay László – a sorozat minden helyszínén (Budapest, Békéscsaba, Szeged) megtisztelik jelenlétükkel a közönséget, mert élő, eleven produkció létrehozását tervezték, ahol a szerző, előadó és a közönség hármas egysége megvalósulhat.

A zenekar igazgatóját, Lukacsházi Győzőt, valamint karmesterét, Gyüdi Sándort faggattuk a projektet érintő témákban:

 

- A Csontváry-program lényege, hogy műsora ezúttal napjaink zeneszerzésének színes tablójából válogat. Nem félnek, hogy a közönség részéről nem lesz kereslet rá?

Lukácsházi Győző: A közönség igényli, ha a szerző bepillantást enged a művei mögé. Ezért gondoltuk úgy, hogy ennek a sorozatnak, amit a Magyar Művészeti Akadémia megálmodott, sikere lesz.A zeneszerzők félszeg emberek, átadják a terepet a zenészeknek – vallja az Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas komponista, Sáry László. De ha alkalmat teremtünk rá, megnyílnak a hallgatóságnak. A Csontváry-sorozat mind a négy helyszínén jelen lesznek a program zeneszerzői is, ettől az egyes darabok, a kortárs magyar zeneművek elevenebbé válnak. Mindezt Csontváry-szelleme fogja keretbe. Azért tartjuk fontosnak, hogy a jelen valójában felettébb izgalmas zenéjét időről-időre mi is műsorra tűzzük, mert ugyan mitől oldódna az előítélet, amely szerint a kortárs zene hallgathatatlan, ha mi – előadók – sem teszünk meg minden tőlünk telhetőt a népszerűsítésére? A zenét „a magunk gyönyörűségére csináljuk, mert hiszünk benne" – mondja Ligeti György, s itt a „gyönyörűség” és a „hiszünk” számít. A kortárs zene megismertetése erőfeszítést, fáradtságot és hallatlan elszántságot követel.  Külső támogatás nélkül a vállalt feladat megvalósítása a zenei együttesek számára nagy nehézséget jelent. Szerencsére pályázatok útján járható az út. A mai zeneszerzők is ugyanazokat a hangokat használják, melyeket nagy elődeik, kifejezési eszközeik is ugyanazok, csak a mondanivalójuk más és másféle. Viszont ez a mondanivaló nem idegen a mai hallgató számára. Kétségtelen azonban, hogy a hallgatóság pillanatokon belül megérzi, mely darabok jók és értékesek – ezért nagy felelősség a műsorválasztás, elvégre nem okozhatunk csalódást annak a rétegnek, mely korunk magyar zenéjét szereti, netán „csak” igyekszik befogadni.

 

- Mennyire fontos feladat a Szegedi Szimfonikus Zenekar számára a kortárs magyar zene tolmácsolása?

Gyüdi Sándor: A Szegedi Szimfonikus Zenekar mindig fontos feladatának tekintette a magyar kortárs zeneművek bemutatását, előadását. A szegedi Vántus István Kortárszenei Napoknak is állandó fellépője maga a zenekar, illetve művészei szólistaként és kamaraegyüttesekben.  A zenekar a művek megszületését is elősegíti: számos jelentős magyar komponista (t. k. Lendvay Kamilló, Madarász Iván, Kocsár Miklós, Vántus István, Huszár Lajos, Tóth Péter) a zenekar – illetve részben a színház – felkérésére írta több művét, de rajtuk kívül is több szerző (t. k. Dobos Kálmán, Joó Ete, Cser Ádám, Grósz Artúr Valentin, Tornyai Gergely, Derecskei András darabjai) ősbemutatói köszönhetők az együttesnek.

A 2013/2014-es évadban zenekarunk Király László és Dobszay-Meskó Ilona zeneszerzőtől, valamint Balogh Sándor zeneszerző-karmestertől rendelt szimfonikus művet. Király László Katyńi Requiem című, Polner Zoltán szegedi költő verseire komponált művének ősbemutatója a katyńi vérengzés 75. évfordulója kapcsán, 2015. május 27-én lesz a Dómban – bízzunk benne, hogy addig befejeződnek ott a munkálatok.

Balogh Sándor zenés meséjét, A kis tigrist pedig 2500 gyerek látta-hallgatta idén februárban. 

Tóth Péter Árgyélus királyfi című meseoperájának keresztmetszetét azzal a szándékkal utaztattuk több helyszínre 2014 tavaszán, hogy mai zeneszerzőink tevékenységét a magunk módján igyekezzünk megismertetni és egyben bizonyítsuk: a magyar kortárs zenének van kevésbé elvont, könnyen feldolgozható, akár gyerekek számára is befogadható rétege is. A művet egyébként teljes színpadi előadásként 2016 elején mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház.

További kezdeményezésünk, hogy Kortárszenei Korzó címen önálló, évenkénti koncertekből álló sorozatot indított zenekarunk, melyben idén – június 12-én – Dobszay-Meskó Ilona és Madarász Iván egy-egy művét adjuk elő.

 

A koncertsorozaton elhangzó művekkel kapcsolatban a szerzők vallomásaiból idézünk:

 

A debreceni születésű Kocsár Miklós, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas és kétszeres Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, érdemes művész 2013-ban ünnepelte 80. születésnapját. Zeneszerzői munkássága a kamarazenéből, és elsősorban a fúvós zenéből indult ki. Már fiatalon megfigyelhető műveiben a tonális zenétől való bizonyos fokú elszakadás, és ezzel együtt a szigorú formai arányokhoz való ragaszkodás. Kompozícióira a gondos kidolgozottság, a mívesség jellemző. „Generációjának, a ’harmincasok nemzedékének’ egyik legjelentősebb, nemzetközi sikerekben is méltán gazdag zeneszerzői életművét hozta létre, s gyarapítja ma is.” – mondta róla Ittzés Mihály, aki szerint Kodály Zoltánnak Debussyről mondott szavai Kocsár Miklósra is vonatkoztathatóak: „[…] költő a maga világában, és ennél több senki sem lehet”.

 

 „Csontváry képeit megismerése pillanatától kezdve szeretem– vallja a szerző –, a képek monumentalitása, nagyvonalúsága, színeinek harsánysága, figuráinak esetlen bája, ugyanakkor gazdag kifejező ereje – mindig nagy hatással van rám. Éppen a képek hatására egy nagyobb kamarazenemű anyagait gyűjtögettem, tervezgettem, amikor váratlanul kaptam egy felkérést a londoni Capricorn együttestől, hogy írjak számukra egy új darabot. Az ajánlatuk annyira csábító volt, hogy nem tudtam ellenállni. Új zenei anyag kitalálására már nem volt idő, ezért a zenei anyag maradt, csupán a cím változott Capricorn concerto-ra. (…) Művem tehát 1978 tavaszán készült David Hellewell és együttese felkérésére. A mű címe is az együttes nevére utal. A zenei folyamatban jelentős szerep jut a fuvolának (vált alt fuvolára és piccolóra), mégsem tekinthető hagyományos értelemben vett versenyműnek, mert zenei anyaga alapvetően kamarazenei fogantatású. A bemutatón a fuvola szólamot Matúz István játszotta Londonban 1978. június 18-án a St. Bartholomew’s fesztiválon.

A kürtre és kamarazenekarra komponált Concerto – in memoriam Z. H. – 1983 nyarán készült Szeged város Tanácsa felkérésére. Ebben a műben is, mint elődeiben – az 5 tétel klarinétra és vonószenekarra (1976), Capricorn concerto fuvolára és kamaraegyüttesre(1978),  Episodi oboára és vonószenekarra (1982) című művekben – egy szólisztikusan kezelt fúvós hangszer kap kiemelkedő szerepet. Ezúttal a zenei anyagok bemutatásában, motivikus-tematikus továbbfejlesztésében a kürtszólóé a vezető szerep. Állandóan visszatérő motívuma (a Csontváry film mottója) pedig biztosítja a kompozíció formai tagolását. A Concerto – in memoriam Z. H.– a korán elhunyt filmrendezőnek, művészbarátnak, Huszárik Zoltánnak állít emléket.

A művet Tarjáni Ferenc és a Szegedi Kamarazenekar mutatta be Pál Tamás vezényletével 1983. október 3-án, a Szegedi Kamarazenekari Napokon.”

 

„Kiskoromtól rajzoltam, festettem, zongoráztam, később verseket írtam. Legvégül – 14 éves koromban – kezdtem érdeklődni a zeneszerzés iránt. Először csak autodidakta módon képeztem magam, majd 1969-től a XI. kerületi zeneiskolában. Ezzel párhuzamosan a Veres Pálné Gimnáziumba jártam, melynek kórusában szintén értek zenei hatások, Ugrin Gábor karnagy révén. Az Ybl Miklós Építőipari Főiskola elvégzése után öt évig küzdöttem magamban az építészi és a zenei pálya összeegyeztetésén, de ez sehogyan sem ment.” – meséli magáról a budapesti születésű Nógrádi Péter, aki végül a zenei pályát választotta az építészet helyett, a Zeneakadémián diplomázott.  – „Az utóbbi években a vokális kompozíciók kerülnek előtérbe munkásságomban. Zenetanárként élek, családosan. Hat gyereket nevelünk feleségemmel."

Négy Csontváry-képhez írt művét így jellemezte:

I. Jajcei vízesés

A víz zuhanását érzékeltetve – azon mód „csúcsra járatva” – az események közepébe érkezünk. A rövid motívumok sebesen pergő, dinamikus, töretlen ívben épülnek, torlódnak egymásra.

II. Holdtölte Taorminában

Háromrészes forma. A külső keret: tavaszi szellő mozgatta, félig még rügyező ágak halk zizegése, otthonra emlékező dallamfoszlányokkal („Veres az ég tovafele”) kísérve. A belső rész: lassabb, 5/4-ben lejtő, bensőséges tánc – a félig már kivirágzott, bódító virágillatban álló fák álomittas éneke.

III. A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben

Formálásában szintén a háromtagúságot (ABA) követi. Az A részt fojtott levegő, vontatott tempó, fájdalmas hangvétel – keleties kolorit jellemzi. A középső szakasz szenvedélyes kitörése után – szólóhangszerekkel kibővítve – a kezdő szakasz variációját halljuk.

IV. Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban

A rövid, lassú előjátékot körtánc-jellegű zenei anyag követi. E tétel – amelynek formálása a legösszetettebb az eddigiek közül – a darab méltó lezárásaként kaleidoszkópszerű, egyre felszabadultabb mozgásban, feszes ritmusok sodró lendületében csendül ki.

 

A budapesti születésű Tóth Péter nem ismeretlen a szegedi közönség előtt. A Szegedi Szimfonikus Zenekar rendszeresen műsorára tűzi egy-egy alkotását. 2013-tól a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának dékánja, így még inkább kötődik a városhoz. Sokoldalú művész. „Zenei tanulmányaimat a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ütő és zeneszerzés szakán Schwarcz Oszkár és Kocsár Miklós növendékeként kezdtem. 1985-ben sikeres felvételi vizsgát tettem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol Petrovics Emil növendékeként 1990-ben szereztem középiskolai zeneelmélet tanári és zeneszerző diplomát.(…) 1989-től rendezőasszisztensként, majd dramaturgként dolgoztam. A Magyar Rádió Zenei Együtteseinek szerkesztője voltam, szabadúszó zeneszerzőként színházi kísérőzenéket írtam nyíregyházi, miskolci, győri, szolnoki és budapesti színházi előadásokhoz, zeneszerzés-, zeneelmélet- és zenetörténet tanáraként is dolgoztam. A Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után dolgoztam hang­mér­nök­ként, zenei rendezőként, televíziós adások rendezőasszisztenseként, részt vettem mozi- és tévéfilmek elkészítésében.

Csontváry-szimfonietta című zenekari művem 2014 májusában készült. Lényegében nem más, mint egy néhány zenei témát feldolgozó szimfonikus költemény. Nem kötődik egyetlen ismert Csontváry-festményhez sem, ugyanakkor egyfajta zenei reflexiója a festő különös hangulatú, varázsos realista vagy éppen mitikus világábrázolására.”

Kovács Zoltán, az Operaház zenekarának fagottművésze rendkívül szuggesztív zenét ír, művészetében sok szempontból a tanári generáció (Vajda, Orbán) filozófiáját követi, amely természetes elemként ötvözi az előző évszázadok zenei hagyományait és a 20. század kollektív zenei emlékezetét. A budapesti születésű fagottos, karmester és zeneszerző hétéves korától zongorázni tanult, fagottozni csak később, 13 évesen kezdett. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen zeneszerzést és fagottot tanult.

„Csontváry 1901 és 1905 között több alkalommal tölti a telet Dél-Itáliában. Főként a Nápoly melletti Castellammaréban és a szicíliai Taorminában tartózkodik huzamosabb ideig. Ez utóbbi helyszínen hét-nyolc képet fest, s itt alkotja meg egyik leghíresebb festményét, a Taorminai görög színház romjait is. A képek témája egyrészt maga a színház, másrészt a különböző napszakokban és különböző látószögekből megfigyelt táj. Csontváry érezhetően tobzódik a tenger, s a korán ébredező tavasz színeiben, fényeiben.

Új zenekari művem – Taorminai képek – témájának ebből a sorozatból választottam két festményt. Elsőként a Holdtölte Taorminában című kompozíciót, mely csendes szemlélődésével, a holdfény és a tenger vizének finom játékával kínálkozott zenei formát ölteni. Másodikként pedig a Mandulavirágzást, melyben az előző kép líraiságával ellentétben a tavasz, a természet újjáéledésének dinamizmusa érzékelhető. A darab utolsó szakaszában a két kép eltérő karakterű és tempójú témái egymásra kerülnek, s összefonódva-összeolvadva zárják a kompozíciót.”

 

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zeneoktató, érdemes művész, a budapesti születésű Dubrovay László kísérletező és felfedező típus, aki a hangszerek új és újszerű kombinációinak és megszólaltatásának kidolgozására egyaránt fogékony. Zeneszerzői tevékenysége során komponált operát, táncjátékot, zenekari-, kamara-, szóló-, fúvószenekari, kórus-, továbbá elektronikus- és komputer zenei műveket is. Pályája első szakaszában megkülönböztetett érdeklődéssel fordult az elektronikus zene felé. Elektronikus stúdiókban realizált műveinek tapasztalatai különleges hangszín effektusokként vagy zörej elemekként hagyományos együttesekre vagy szólóhangszerekre írt kompozícióiban is megjelentek. Az 1990-es évektől jelentős stiláris fordulatot hajtott végre zenéjében, visszatért a tradicionális műfajokhoz és zenei formációkhoz, műveiben újra megjelentek a tonalitás bizonyos elemei, a későromantikus dallamosság, valamint – a bartóki hagyományok folytatásaként – egy jellegzetes modern magyar hangvétel.

„A Csontváry – 3 szimfonikus kép zenekarra című művem tételei: Magányos cédrus, Mária kútja Názáretben, Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban. A mű a 3 képből áradó fényt, melegséget, szeretetet igyekszik megfogalmazni a zene eszközeivel. A képekben rejlő illusztratív elemek, valamint a képekből áradó zenei atmoszférák fontos szerepet játszanak ennek a hihetetlen nagy feladatnak a megoldásában.

A fényt az eddig soha nem használt hangszín-modulációk, a megtervezett hangszín- kivilágosodások, szikrázások, sugárzások, a sugarak terebélyesedése, szűkülése, oszcillálása valósítja meg, a különböző felhang-felépítésű hangszerhangok és új játéktechnikák segítségével.

A mű 2013-ban készült.”