Samodai Bence János végzős hallgató az SZTE Bartók Béla Művészeti Karon. Szeretett hangszerén, trombitán 9 évesen kezdett el játszani és ideje legnagyobb részét ma is ezzel tölti. Előadóművészként első helyezést ért el idén, a 42. Rézfúvós és Ütőhangszeres országos versenyen Debrecenben. Az utóbbi három évben több alkalommal játszott a Szegedi Nemzeti Színházban zenészként. Közreműködött Donizetti: Szerelmi Bájital, a János király és a Tóték című előadásban. William Shakespeare: Rómeó és Júlia művében a Szegedi Szabadtéri Játékokon színpadi zenészként lépett fel. A 10th International Music Competition kamara versenyen Szives Mártonnal duóban első helyet értek el, az SZTE Talent ösztöndíj két kategóriájában is kapott ösztöndíjat, bronz illetve ezüst fokozatot. Részt vett ebben a szemeszterben az Internationnal Trumpet Compétition for Junior Trumpet players versenyen Bulgáriában, ahol első helyezést ért el illetve megnyerte a XI. Országos Egyetemi Trombitaversenyt Budapesten. Ezek mellet Bence az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjasa.

Már néhány éve ismerjük egymást, dolgoztunk is együtt. Eltökélt, kitartó embernek ismertelek meg. Ki vagy mi motivál?

— Olyan családban nőttem fel, ahol mindenki legalább hobbi szinten zenél. A drága nagymamám zongoratanár és kórusvezető. Nagyon céltudatos és eltökélt mindenben, amit csinál. Azt hiszem ezt a tulajdonságomat tőle örököltem. Mindig jelen volt az életemben a zene, annak szeretete és a trombitálás öröme mindig motivál és előre visz. A mindenkori mestereim nagy hatással voltak rám. A jelenlegi tanáromat, Boros Józsefet még gyerekként ismertem meg egy zenetáborban. Nagy összhangban dolgozunk együtt a mai napig, nagyon hálás vagyok neki.

Nemrég elkezdtél tanítani a Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Milyen érzés egyetemistaként tinédzsereket tanítani?

— Imádok tanítani. Szeretek foglalkozni tinikkel, ösztönözni őket és példát mutatni. Azt hiszem a tanítás nekem való munka. Jól szót értek a fiatalabbakkal, talán ez is a családomra vezethető vissza. Hatan vagyunk testvérek és legidősebbként sokat foglalkoztam a kisebbekkel. Most is nagyon jó a kapcsolatom velük. Jelenleg a HÖOK mentorprogram keretében tíz fiatal egyetemistát mentorálok. Hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy idén az Internationnal Trumpet Compétition for Junior Trumpet players versenyen Bulgáriában az egyik növendékem, Jánossy Tamás harmadik helyezést ért el. A felkészítés alatt természetesen folyamatosan konzultáltam Boros József Tanár Úrral.

Több kamaraformációban is játszol. Mesélj ezekről!

— Ebben a félévben két tevékeny kamaraformációban zenélek. Nagyon különböző a kettő stílusa. Dóbisz Áronnal orgona és trombita duót alkotunk. Főként Szegeden és környékén lépünk fel, templomokban, de jövő tavaszra tervezünk egy magyarországi és egy Észak-Amerikai turnét is. Kapcsolódik az ÚNKP kutatásomhoz, melyben a trombita játék szerepét kutatom a régi zenében, illetve azt vizsgálom, hogy a trombita irodalom hogy épült fel a régi zenétől indulva napjainkig. Fontosnak tartom, hogy ne csak gyakorlati, hanem elméleti szempontból is foglalkozzunk a saját hangszerünkkel.

Ide tartozik, hogy idén decemberben Torontóba utazok, ahova Varnus Xavér orgonaművész hívott meg. A Magyar konzulátus által rendezett hangversenyen fogok játszani a Church of the Redeemer-ben, illetve pár nappal később fellépek a St. Elizabeth Scola Cantorum hangversenyén.

A másik kamarám Szives Mártonnal egy ütőhangszeres és trombita duó. Azért érdekes, mert ilyen összeállítás ritkán fordul elő Magyarországon, illetve világszerte. Csak kortárs darabokat játszunk. Az Őszi Kulturális Fesztiválon előadtuk egy magyar zeneszerző, Dubrovay László három tételes művét, ami kifejezetten trombitára és ütőhangszerekre íródott. Sok kihívással néztünk szembe a darab tanulása során, de nagy élmény volt játszani. Előadtuk Békéscsabán, Szegeden és a Művészetek Palotájában is ezt a programot.

Tagja vagy egy néhány éve alakult zenekarnak, a Suncity Brass-nek. Mennyire áll hozzád közel a popzene?

— A jó zenét minden formában szeretem. A Suncity Brass pop zenéket alakít át egy még izgalmasabb előadássá. Válogatás után átdolgozzuk őket, stílusokat vegyítünk és végül egy különleges produkcióvá alakítjuk. Nagyon kreatív folyamat és ezt szeretem benne. Mindenkinek megvan a saját szerepe a zenekarban. A próbák mellett sok megbeszélést tartunk, ahol a produceri munkáktól egészen a marketing feladatotokig mindent megbeszélünk. Vicces, de még edzeni és fodrászhoz is közösen járunk.

Ha sorrendbe kellene állítani a tanítást, a könnyűzenei karriered és a klasszikus zenei munkásságod, hogyan alakulna?

— Nincs sorrend. A zene szeretete nem csak a klasszikus zenére vagy csak a popzenére irányul. Van jó zene és rossz zene. A jó zenével szeretek foglalkozni. Nem kérdés, hogy a klasszikus zenei tanulmányaim a kiinduló pont, de szeretek egyszerre több mindent csinálni. Többször játszottam Big Bandban is, például a Chameleon Jazz Band tagjaként. Nem korlátozza az egyik műfaj a másikat, sőt ezek egyvelege ad sok izgalmat, ami nekem nagyon tetszik. Nem szeretek unatkozni. Anyukám mindig azt mondja, hogy csak a buta ember unatkozik. Ebben azért van valami igazság.

Arra lennék kíváncsi, hogyan elég neked 24 óra?

—Valójában nagyon rosszul szervezem meg a dolgaimat. Sokszor kések el innen-onnan. Legutóbb a Szeged tévéből sikerült majdnem elkésnem, mikor is felhívtak, hogy kisfiam merre vagy? Hirtelen nem tudtam, hogy hol kellene lennem. Azóta igyekszem erre odafigyelni. Minden ötletemet, gondolatomat leírom, később pedig rendszerezem őket. A telefonomba felírok minden fontos eseményt, lehetőségeket.

Milyen lehetőségekre gondolsz?

—Nagy szerencsém van, hogy itt tanulhatok Szegeden, itt lehetek egyetemista. Sokan nem tudják, milyen sok programot szerveznek nekünk, milyen ösztöndíjakra lehet pályázni, mint például az Új Nemzeti Kiválóság Program vagy a Sófi József ösztöndíj. Ezeket fel kell kutatni és meg kell ragadni. Ezzel kapcsolatban szerveztünk egy kari rendezvényt az SZTE Művészeti karon, november 12-én, ahova három előadót hívtunk meg. Gyivicsán György az önmenedzselésről beszélt, Szabó Norbert az elektronikus eszközök integrálását a zeneoktatásban-témában tartott előadást. Meghívtam még Szives Mártont, aki az élő példa arra, hogyan lehet az egyetem alatt kihasználni azokat a lehetőségeket, amik egy hallgató számára adottak. Nagyon sokan el vannak veszve az egyetemen, nem csak hogy nem használják ki a lehetőségeket, de nem is tudnak róla, hogy vannak. Szerintem hasznos és hiánypótló rendezvény volt. Sokan eljöttek és remélem, hogy tudtunk egy kis szikrát ültetni, ami később nagy lánggá lobbanhat bennük. A legtöbb pályázati kiírás és ösztöndíjlehetőség fent van a karunk honlapján, csak rá kell találni. Bárkinek szívesen segítek és ezzel Marci sincs másképp.

Higi Csilla