Vántus István Szegeden élt és alkotott, annak ellenére, hogy Magyarországra is igaz a főváros szellemi túlsúlyának ténye. Több országban (mint ahogy ez Németországra különösen jellemző) van viszont több jelentős kulturális központ a fővároson kívül is, fontos szellemi teljesítményt mutatva fel. Magyarországon Szeged ilyen ritka centrum, kulturális élete fontos és megkerülhetetlen.

Különösen igaz ez a zeneszerzésre. Ez a téma már a hétfői koncertet megelőző beszélgetésben is előkerült, ezúttal a frissen doktorált Tornyai Péter zeneszerzőt, brácsaművészt faggatta Hollós Máté. Már ebben az eszmecserében is központi téma volt az a gondolat, hogyan foglal magába a modern, kortárs (nevezze ki-ki úgy, ahogy akarja) zene más – nem kizárólag – művészeti területeket, hogy ezzel magát a zenét újítsa meg.

Nehéz ez, annyi csontot lerágtak már a zenei megújulásról, hogy egyre kevesebb új megoldás létezik. Ha viszont mégis új kihívások, adott esetben első hallásra idegennek tűnő territóriumok irányába mozdul el a folyamat, a közönséget is ezek elé állítjuk azzal, hogy a fülén kívül szüksége lesz más, a hatást felfogó érzékelésre is. Ezzel pedig létrejöhet a másféle intellektuális izgalom.

Természetesen legalább ennyire fontos az előadás is, talán kortárs művek esetében ez fontosabb, mint a klasszikusok esetében. A Szegedi Egyetem Bartók Béla Művészeti Karának termébe ellátogatók Vántus István szellemi műhelyébe nyertek bepillantást.

Akik helyet foglaltak a széksorokban, köztük számos fiatal, érdeklődve, kíváncsian követték a „beavatást”. Az előadáson (ahogy a rendezvénysorozaton általában) szegedi művészek, diákok játszották el Vántus egy-egy korszakának rövidebb kamaraműveit. Inkább zenei játékok voltak ezek, értő tolmácsolásban, és mivel sok apró darab csendült fel, a figyelmet végig fent is tartották.

Vántus egész életében a tiszta zenét, a tiszta hangokat kereste, zeneszerzői pályája is erről a kutatásról szólt, folyamatosan kísérletezett, míg végül rátalált a csak rá jellemző stílusra. Laikusként érdekes megtapasztalni, mennyi forma, téma, motívum, művészeti ág jelenik meg ihletforrásként egy komponista életében, hogyan tud fejlődni, hogyan épít új és új mikrovilágokat a hangok segítségével.

Ha kell, visszanyúl Bachhoz, vagy Moliére vígjátékához készít burleszk-szerű zenét három különböző hangszerelésben, szegedi költők verseit zenésíti meg, majd ismét visszainteget az időben, ezúttal Mozarthoz szólva.

Az a bizonyos sakk-jelenet a Legal-matt című mű, egy hét lépéses sakkjátszmát dolgoz fel. A fuvolán és vibrafonon megszólaló darabot nemcsak halljuk, hanem látjuk is, a kivetítőn követjük a lépéseket, amelyek közben élőben meg is szólalnak. Ami rögtön szembetűnik, az a humor és játékosság, amely azt sugallja, hogy minden lehet zene és idea egyszerre, de mégsem veszi komolyan magát, játszik a zenével. Sakk-matt, szól magában elégedetten a közönség, és próbálja rögzíteni emlékezetében a játszmát. De talán a zenét is.

Forrás: papageno.hu

Fotó: Kérges Máté