– Hogyan kezdtél el érdeklődni a trombita iránt?

– Ez még az általános iskolában történt. Amikor elsőosztályosok voltunk bejöttek a művészeti iskolából, hogy van lehetőség hangszeren játszani. Tartottak egy bemutatót és nekem a trombita nagyon megtetszett. Keresztapukám is trombitás, a Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekarban játszik, így innen is jött az ötlet, hogy a trombitát választom. Utána művészeti iskolába jártam, ahol először furulyázni kellett egy évet, hogy megtanuljuk az alapokat, majd utána jött a trombita.

– A keresztapukád a példakép, aki inspirált ezen a pályán?

– Igen, sokat jártam már kiskoromban az ő koncertjeikre, meg Kisteleken számos más fellépést is megnéztem, ezért is szerettem volna zenélni. A középiskolai felvételi előtt mondta az egyik tanárom, hogy Szegeden van lehetőség magasabb szinten foglalkozni a trombitával, ezért jelentkeztem a Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskolába tanulni, ahol négy évet töltöttem el, majd jöttem tovább az SZTE BBMK-ra.

– Mi az, amit a legjobban szeretsz a trombitálásban?

– A legjobb, hogy kikapcsol, illetve, hogy örömet szerezhetek másoknak. A zene olyan kifejezőeszköz, amivel olyan élményeket adhatunk át a közönségnek, amiből erőt meríthetnek. Számos emlékezetes pillanatot éltem már át. Ebből az egyik nagy élmény, hogy felvettek Szegedre középiskolába, azokat az éveket imádtam. Egy épületben van az egyetemmel a mai napig, így már akkor beleláthattam abba, hogy milyen lehet később az egyetemi élet.

– Jelenleg hányan tanultok trombitálni a karon?

– Tizenöten vagyunk trombitások. Nagyon családias nálunk a légkör. Év elején mindig vannak közös befújások, amit úgy kell elképzelni, mint a sportolóknál a bemelegítést. Olyankor mindenki ugyanazokat a gyakorlatokat fújja, ez mindig nagy élmény. Nem sok helyen csinálnak ilyen közös befújásokat a világon, de itt Szegeden kialakult nálunk ez a rituálé.

– Milyen stílusú darabokat szoktál játszani?

– Klasszikus komolyzenét játszunk. Szegeden csak ilyen típusú zenét tanítanak az egyetemen, tehát mindenféle darabot játszunk, legyen az barokk, romantika vagy huszadik századi zeneszerzők művei. Előfordul egy-egy versenyen, hogy kortárs zenét is kiírnak, de ez elég ritka, inkább a klasszikus trombita darabok jellemzőek.

– Napjainkban milyennek látod a komolyzene megítélését?

– Nagyon kihaló félben van az a réteg, akik komolyzenét hallgatnak, valamiért a fiatalok egyre kevésbé érdeklődnek az ilyen típusú zene iránt. Elment a világ olyan irányba, hogy rengeteg zenei műfaj van, nyilván nem is kell mindenkinek komolyzenét hallgatnia, de azért még van ilyen közeg. Nekem nagy megdöbbenés volt, amikor kiderült, hogy sok olyan ismerősöm van, akik nem zenészek, de szoktak komolyzenét hallgatni és járnak ilyen típusú koncertekre is, de azért elmondható, hogy a többség a mai popzenéket részesíti előnyben. Az emberek nem is gondolnák, hogy a mai zenék szerkezete mennyire egyszerű. Ha megvizsgálunk egy Mahler szimfóniát, akkor megfigyelhetjük, hogy mennyire összetett és komoly szerkezetük van, rengeteg érdekes dolgot fedezhetünk fel benne. Ezeket az egyetemen tanuljuk is, van olyan kurzusunk, ahol műveket elemzünk.

– Milyen gyakoriak a fellépések, melyek a legemlékezetesebbek?

– A szegedi Dómban nagy élmény zenélni, de sokszor járunk a trombita tanszakkal fellépni különböző helyekre. Sok fellépésünk van a kisteleki fúvószenekarral, velük nagyon sok helyen jártunk, például tizennégy éves koromban bejártuk Olaszországot. Később az egyetemi zenekarral Oroszországba is eljutottunk, rögtön az első félévben, ahogy egyetemisták lettünk. Az SZTE BBMK-n nagyon jó lehetőségek vannak ilyen szempontból, mert minden évben megyünk külföldre, tavaly Erdélyben, Korondon voltunk egy verseny díjátadóján játszottunk, 2022 októberében pedig Prágában töltöttünk el négy napot. Ebben a félévben várhatóak kisebb-nagyobb fellépések, a tavaszi félév végén pedig a diplomahangversenyek lesznek. A kar rézfúvós együttesével a Magyar Zene Házában fogunk koncertet adni a félév végén.

– A zenélés mellett tanítasz is. Mennyire szereted ezt a részét a zenei karrierednek?

– A tanítást abból a szempontból nagyon élvezem, hogy amikor elkezdek egy második vagy harmadik osztályos gyereket tanítani, akkor elindul egy olyan folyamat, ahol végig kísérem és megtanítom arra, hogyan kell játszani a hangszeren. Pozitív energiát tud adni, amikor a fellépéseken látszik a gyerekeken, hogy szeretik, amit csinálnak és ebben az én kezem munkája van, hogy hova fejlődtek. Jelenleg tíz növendéket tanítok a Kisteleki Alapfokú Művészeti Iskolában, ahova annak idején én is jártam.

– Mik a terveid, ha megszerezted a diplomát?

– A diploma utána következik a tanítási gyakorlatom, ami azért is jó, mert egy épületben vagyunk a konzervatóriummal, szóval jól ismerjük, azokat a fiatal növendékeket, akiket majd tanítunk. Utána szeretnék továbbtanulni karmesternek, úgyhogy még elég sok minden van hátra.

– Hosszútávon milyen célokat tűztél ki a zenében?

– Olyan helyen akarok majd elhelyezkedni, ahol van fúvószenekar és mellette tudok tanítani is. A zenekarral meg szeretnék minél több hazai és külföldi versenyen részt venni. Jó lenne minél több emberrel megszerettetni a fúvószenét, mert lenne rá igény, csak egy picit népszerűsíteni kéne az egész világon, mert sok profi zenekar van, de nem nagyon ismerik őket. Kedvelem még azt is, amikor valamilyen elektronikus alapra játszanak fúvószenét, ezt a műfajt is jó lenne ismertebbé tenni, főként a fiatalok számára, így jobban befogadnák a fúvós zenét, ha egy kicsit modernebb köntösbe öltöztetjük, de ez még a távolabbi tervek közé tartozik.

– A zenélés mellett tagja vagy az SZTE BBMK Hallgatói Önkormányzatának is. Hogyan kerültél oda?

– Amikor elvégeztem Szegeden az első évemet, megkeresett az akkori HÖK elnök, hogy lenne-e kedvem színesíteni a hallgatói életet. Már a konzervatóriumban is elnöke voltam a diákönkormányzatnak két évig, így nem állt tőlem távol hogyan kell a közösségi életet megszervezni. Szeretek pörögni, Szeged meg elég nagy város, sok rendezvényt szervezünk, így szívesen csinálom.

– Milyen feladataid vannak a HÖK-ben?

– Többféle munkát végzünk, én kezelem a közösségi média felületeket, illetve segítünk a hallgatóknak hogyan tudnak szociális támogatást igényelni vagy ösztöndíjra pályázni, de igyekszünk bármilyen ügyben minél hamarabb megoldást találni. Különböző programokat és eseményeket is szervezünk, amikkel színesítjük a hallgatói életet, ezek közül az egyik legnagyobb a gólyatábor, amit a SZTE-BTK-val csinálunk közösen. Az eddigi legnagyobb feladatom is ehhez kapcsolódik: Egy tábori vetélkedőt szerveztem, ahol háromszáz embert kellett koordinálni, de a visszajelzések alapján jó feladatokat sikerült kitalálni. Szerencsére a Covid időszak után remek közösségi élet alakult ki a karunkon.

– Milyen események várhatóak a tavaszi félében?

– A közelgő nagy eseményünk a II. Tavaszköszöntő Bál, melyet négy karra közösen szervezünk az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központban. Lesznek kvízestjeink, illetve ami mindig nagy sikert arat az a kari bográcsozás, de a következő gólyatábor megszervezése is komoly feladat lesz. De ezeken kívül minden héten készülünk kisebb-nagyobb eseményekkel. Próbálunk több olyan programot is szervezni, ami fontos lehet a zenészeknek, ilyenek lesznek a hangszerkiállítások és a különböző zenei workshopok. Ezek közül kiemelném a testtartással kapcsolatost, ami az előző félévben népszerű volt.

– Ennyi minden mellett marad még szabadidőd?

– Ha van ilyen, akkor általában otthon vagyok és próbálok egy kis énidőt kialakítani, például megnézek egy sorozatot vagy filmet, de ritkán van ilyen. A legtöbbször mindig szervezek valamit, vagy valamilyen projektben veszek részt, de nem áll tőlem távol az egyetemi rendezvényeken való részvétel sem. Az SZTE-n rengeteg lehetőség kínálkozik a hallgatóknak. Nem fordult még elő, hogy unatkozzak, mindig hasznosan töltöm az időt.

Forrás: u-szeged.hu/Mátó Gábor

Fotó: Magyar Bálint