– Ön már az SZTE-s évek alatt is sikeres zenész volt. Miben segítette az egyetem karrierje elindításában, hogyan gondol vissza ezekre az évekre?

– Annak ellenére, hogy nem voltak meg azok a feltételek, mint manapság, az egyetem minden tőle telhetőt megtett a karrierutam segítésében. Először is ott van a számos ösztöndíjprogram és az intézmény saját programjai, melyek támogatták szakmai munkámat. Gondolok itt például egy akkori koncertsorozatra, amely „Legyen a zene mindenkié!” címmel futott. Ennek köszönhetően – s itt nyugodtan beszélhetek többes számban, mert az eseményeket a többi hallgatónak is szerveztem – játszhattunk különböző szegedi koncerthelyszíneken, ami segített egyrészt felkészülni a versenyekre is, másrészt, ami még fontosabb, találkozhattunk a szegedi közönséggel. Igyekeztem kihasználni az ösztöndíjprogramokat is: megkaptam az SZTE Talent Gyémántfokozatot, a Sófi Alapítvány kiemelt fokozatát, a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat, valamint a Rotary Klub díját is. A Bartók Béla Művészeti Kar (BBMK) támogatta a munkámat, amikor az Új Nemzeti Kiválóság Program (ÚNKP) ösztöndíját nyertem el három tanéven át. Ezek a díjak és kutatási ösztöndíjak nemcsak az anyagiakról szólnak, hanem sokkal inkább arról, hogy az intézmény számontart mint tehetséges hallgatót. Természetesen ehhez én is rengeteget dolgoztam.

Szives Márton Gábor ütőhangszeres művész. Fotó: Hrotkó Bálint

– Sófi József az, aki megalapította az SZTE Szegedi Tehetségpont részeként működő Sófi Ösztöndíjat. Ön hogyan került kapcsolatba vele?

– Még a diákéveim hajnalán egy BBMK által rendezett koncertre Újváriné Illés Mária, a TDK-felelős meghívta Sófi Józsefet. Ezt követően ő odajött hozzám, megdicsérte az előadásomat, majd megkérdezte, hogy nem akarok-e a Müpában játszani. Hálásan igent mondtam. Innentől kezdve pedig rendszeresen fellépek a Müpában a mai napig. Sófi József támogatása sokat jelent az SZTE-s diákok karrierjének elindulásában.

– 2020 óta nemzetközi szinten is méltón képviseli a magyar kortárs zenét az egyetemi évek alatt megalakult Samodai-Szives Duó. Honnan jött a duó ötlete, hogyan jutottak idáig?

– Fontos megemlíteni, hogy Samodai Bence és magam is külön-külön nagy projekteket teszünk össze, s folyamatosan segítjük egymást. Az egyetem nagyon erős testvérintézeti kapcsolatokat ápol különböző karokkal és a BBMK is ki-kinyúl más művészeti karokhoz. Egyik évben a floridai Lynn University volt az az egyetem, mellyel felvették a kapcsolatot, s elutazhattunk a tengerentúlra. Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy csinálunk egy koprodukciót és idővel rájöttünk, hogy mekkora potenciál van a trombita és az ütőhangszerek kombinációjában. Elkezdtük keresni a szerzőket, belemerültünk a kortárs zeneirodalomba, és találtunk egy hiányterületet, melynek betöltésén azóta is dolgozunk. Bence is nagy kedvet kapott a kortárs trombita-játék vizsgálatához – zseniális trombitás minden stílusban –, én pedig már az egyetem kezdetétől kortárs előadóművészettel foglalkozom. Ajánlottam Bencének, hogy folytassuk a kortárs zenei irányt, s mivel egyikünk sem szűkölködik az ötletekben, a vizualitásra is nagy hangsúlyt fektetünk. Éppen ezért egy ideje már crossover koncerteket rakunk össze. Ez azt jelenti, hogy koncertjeinken nemcsak a zene, hanem a mozgás, hangszínjátékok, elektronika és irodalom is szerepet kap.
Számos külföldi és hazai szerzővel kerültem kapcsolatba, akik írtak, és a mai napig is írnak nekem műveket. Többek között Dragony Tímea, Dubrovay László, Márkos Albert, Molnár Viktor, valamint Magda Dávid zeneszerzőkkel dolgozom.

Szives Márton Gábor ütőhangszeres művész. Fotó: Hrotkó Bálint

– Hogy látja, a mai művészetpártolásban mennyire jelenik meg az innovatív szemlélet, a hallgatóság felé való nyitás?

– Sokat utazom városok között, s úgy látom, hogy itthon mindenütt, rendszerszinten is figyelnek a koncertkultúra támogatására. Szeged városa is sokat tesz azért, hogy a művészetek virágozzanak, hogy burjánzó művészeti élet lehessen Szegeden és környékén. Nagyon szeretném azt előadóművészet azon részét képviselni, ahol a közönséget minél inkább bevonjuk az alkotásba. Úgy gondolom, hogy többféle koncerttípus létezik, és van olyan is amikor az ember szeretné a közönség soraiból is befolyásolni a koncert menetét. Mostanában igényt érzek a közönség felől arra, hogy ne csak passzív befogadóként kezeljük őket, hanem mint aktív partnerek, és megtanítsuk nekik, hogy részt vehetnek az előadásban, felrúghatják a koncertkereteket.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Jelenleg két nagyobb vizuális projektet és két koncertet viszek. A vizuálisakban különböző festményeket dolgozunk fel, s megpróbáljuk minél inkább egybekötni a zenét és a képi megjelenést egy élő eseményen. Azon dolgozunk, hogy azokat az audioreaktív megoldásokat, amelyeket egy elektronikai zenei rendezvényen láthatunk, mi is használni tudjuk a saját akusztikus koncertjeinken. Olyan időszakhoz érkeztünk, amikor - ha akarjuk, ha nem - kikerülhetetlenek a digitális megoldások. A mesterséges intelligenciát vagy az audioreaktív rendszereket nem tudjuk és szerintem nem is kell kihagyni a művészetből. Meg kell tanulnunk őket beépíteni, illetve megtanulni a művészetet abba az irányba hajlítani, ahol még meg tudjuk tartani a hagyományokat, miközben megújulunk. Hiszen végül is erről szól a művészet: a tradíciók alapján gondolkodunk az emberekről, az érzelmeikről és ezt próbáljuk meg átadni újabb és újabb nyelvezettel, és szerintem ezeket tökéletesen lehet ötvözni a digitális világgal.

***

A szegedi Grand Caféban április 19-én 20 órától a Samodai-Szives Duó, vagyis Samodai Bence és Szives Márton Gábor, valamint Márkos Albert zeneszerző-csellóművész ad közös koncertet.

Fülöp Kata

Borítókép: Szives Márton Gábor ütőhangszeres művész. Fotó: Szász Erika